Német katonák - Német Politikusok
Jürgen von Arnim
Hans Jürgen von Arnim (1889-1962)
  
Tábornok, régi porosz katonacsalád sarja. Az orosz fronton páncélosokat vezetett. 1942 végén Hitler kinevezte az Afrikában harcoló 5. páncéloshadsereg élére, ahol sem Rommellel, sem az olaszokkal nem igazán tudott együttműködni. Mégis az ő tigris páncélosai érték el az utolsó győzelnmet Eszak Afrikában. 1943 márciusában, Rommel távozása után ő lesz a Tunisz hadseregcsoport vezetője. Május 12-én fogságba esett, a háború további időszakát hadifogolytáborban töltötte.

 
     
Feodor Bock
Feodor von Bock
  
Német tábornagy. 1898-tól volt a hadsereg tagja, az elso világháborúban több kitüntetést is szerzett. Ezt követoen szolgált a hadügyminisztériumban és csapatoknál is. Az Anschluss idején a 8. hadsereg bevonulását irányította Ausztriába. Lengyelország megtámadásakor az Észak hadseregcsoport, az 1940-es nyugat-európai hadjárat idején a B hadseregcsoport főparancsnoka. 1941-ben a Szovjetunió lerohanásakor a Közép hadseregcsoportot vezette. A Moszkva elleni sikertelen hadművelet után Hitler elővigyázatlansággal vádolta meg, és menesztette. 1942 első felében visszahívták, a Dél hadseregcsoport parancsnoka volt, de júliusban véglegesen nyugdíjazták. 1945 májusában egy légitámadás során vesztette életét.  
     
DIETRICH
DIETRICH, Josef "Sepp" (1892-1966)
  
Német SS-tábornok. Az alacsony származású Dietrich 1914-ben bevonult a hadseregbe. Az első világháborúban többször is megsebesült, és több kitüntetést is kapott. 1928-tól Hitler testőrségének parancsnoka. Aktív szerepe volt Röhm és társai felreállításában. A testőrség alapjain létrehozott Leibstandarte SS Adolf Hitler nevű alakulat élén harcolt Lengyelországban, a nyugati fronton, a Balkánon, és részt vett a Szovjetunió megtámadásában is. Később a Normandiában partra szállt szövetségesek visszaszorítására tett sikertelen kísérletet, majd a 6. (SS) páncélos-hadsereg élén részt vett az ardenneki ütközetben, ezután pedig a balatoni csata néven is ismert "Tavaszi ébredés" hadműveletben. Háborús bűnök miatt 1946-ban életfogytiglanra ítélték. Ezt később 25 évre mérsékelték, majd 1955-ben szabadlábra helyezték. Mindjárt ezután 18 havi börtönt kapott a Röhm elleni gyilkosságban való részvételéért. 1966-ban hunyt el. Megítélése igen ellentmondásos. Tény, hogy nem volt képzett katona, de embereit jól vezette a harcokban. A halál 40 órájának ő a főhöse.
.		  
     
DIRLEWANGER
DIRLEWANGER Oskar, Dr. (1895-1945)
  
Oskar Dirlewanger 1895-ben született Bajorországban, Würzburgban. Az első világháborúban mint fiatal tiszt, kiemelkedő katonai teljesítményéért megkapta a vaskereszt mindkét fokozatát. A fegyverszünet megkötése után különböző szabadcsapatokban (Freikorps) harcolt a baloldali csoportosulások ellen. A spanyol polgárháborúban a Condor Légió tagjaként harcolt a nemzetiek oldalán. 1945-ig több mint 11 alkalommal megsérült, többször súlyosan. Miután csatlakozott az SS-hez, a második világháborúban ő szervezte meg az un. Dirlewanger dandárt. Ebbe a szervezetbe orvvadászatért elitéltek, illetve olyan SS-tagok jelentkezhettek akik kisebb fegyelmi vétséget követtek el, és ezáltal kiválthatták büntetésüket. Később próbaidős Wehrmacht katonák is csatlakoztak hozzájuk. Csak Dirlewanger, és a különböző SS-kötelékektől jövő katonák voltak a Waffen SS tagjai, a többiek nem lehettek tagjai a szervezetnek, kizárólag a Dirlewanger dandárnak. A keleti fronton vetették be az alakulatot a háttérország biztosítása érdekében. Elsődleges feladatuk a partizánok elleni küzdelem volt. A varsói felkelés leverésben aktív részük volt. A felkelőkkel szemben ugyanolyan brutálisan jártak el, mint az orosz partizánokkal. A háború végén a dandár folyamatos harc mellett vonult vissza, majd a megmardat erők 45-ben megadták magukat a benyomuló vörös hadseregnek. Dirlewanger 1945 július 7.-én halt meg fogvatartói kegyetlenségei következtében. A tetteinek híre túlélte Dirlewangert. .
.		  
     
Karl Dönitz
DÖNITZ, Karl (1891-1980)
  
Német tengernagy. 1910-ben lépett be a haditengerészetbe. Az első világháború kezdeti idoszakában légi megfigyeloként, később tengeralattjárós tisztként szolgált. 1935-ben ő kezdte el a német tengeralattjáró-flotta újjászervezését. A második világháborúban fontos szerep jutott az általa irányított U-Bootoknak. Az atlanti csata első fázisában a németek megpróbálták elvágni az Angliába irányuló utánpótlási útvonalakat. Rendkívül sok kereskedelmi hajót süllyesztettek el, a szövetségeseken a konvojok kialakítása sem segített, Dönitz ugyanis kidolgozta az ún. farkasfalka-harcmodort (egy-egy itt ott hajózik észleli a konvojt és értesíti a közelben lévő uboatokat). 1943. januárjában Raeder utóda, a haditengerészet főparancsnoka lett. Ebben az idoben az U-Bootok (köszönhetoen a radartechnológia fejlodésének és a megfejtett német kódrendszernek) már súlyos veszteségeket szenvedtek. Dönitz kérte Hitlert, hogy koncentráltan fejlesszék a tengeralattjárókat, de erre nem került sor. 1945. április 29-én végrendeletében Hitler őt jelölte ki utódául. Megpróbált tárgyalni a szövetségesekkel, de azok ragaszkodtak a feltétel nélküli megadáshoz. Május 23-án letartóztatták. Nimitz személyesen tanúskodott mellete. A nürnbergi perben tízévi börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban szabadult.  
     
EICHMANN
EICHMANN, Adolf Otto (1906-1962)
  
Osztrák származású náci tiszt. 1932-től az osztrák náci párt és az SS tagja. 1934-től az SD tisztviselője, késobb a Heydrich vezette Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) IV. B. 4. ügyosztályának (zsidó ügyek) élére került. Ebbéli minőségében megszervezte és irányította az európai zsidóság deportálását. Magyarországról egyedül Auschwitzba több mint 400.000 embert deportáltak. 1945-ben a szövetségesek letartóztatták, de megszökött a fogságból. Argentínában telepedett le. Az izraeli titkosszolgálat a MOSZAD, a Zsidó Dokumentációs Központ (Wiesenthál) segítségével a nyomára bukkant, és 1960 májusában elrabolta, a nemzetközi jog durva megsértésével. Izraelben bíróság elé állították, mely halálra ítélte. 1962. május 31-én felakasztották. Tipikus példája a náci rendszer azon képviseloinek, akik soha nem emeltek kezet egyetlen emberre sem.  
     
FALKENHORST
FALKENHORST, Nikolaus von (1885-1968)
  
(1911-ig von Jastrzembski.) Német tábornok. Katonacsaládból származott, 1907-ben csatlakozott a hadsereghez. Harcolt az első világháborúban. Később a hadügyminisztériumban dolgozott, majd katonai attasé volt több országban is. Részt vett a lengyelországi hadjáratban. 1940-ben a norvégiai hadjárat során (mivel a bevetésre egyik pillanatról a másikra került sor) csapatait egy útikönyv segítségével irányította. Ezután a norvégiai erők főparancsnoka lett, csak egyetlen kisebb hadjáratban vett részt, egyébként megszálló feladatokat látott el. Több brit ejtőernyőst és kommandóst is kivégeztetett, és kivívta a civil lakosság ellenszenvét is. 1944-ben, miután összekülönbözött Terboven Reichskommissarral, távozott posztjáról. 1946-ban egy brit katonai bíróság halálra ítélte, ezt később 20 évi börtönre változtatták. 1953-ban szabadon engedték.
..		  
     
Hermann Göring
Hermann Wilhelm Göring (1893-1946)
  
Birodalmi marsall. Az első világháborús német ász pilóta, már 1922-ben az SA első embere, 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1928-tól a Reichstag képviselője, 1932-től elnöke. 1933-tól, porosz belügyminiszter majd miniszterelnök, rövid ideig a Gestapo elso embere. 1933-ban lett légügyi miniszter, a Luftwaffe megszervezője. A légierőt harcászati bevetésekre alakították ki. A háború kitörésekor Hitler őt nevezte meg majdani utódaként. Befolyása az angliai csata után csökkent. A sztálingrádi csata után kegyvesztetté vált, kábítószerfüggő lett. A háború végén táviratot intézett Hitlerhez, melyben közölte, hogy miután a Führer cselekvésképtelenné vált, átveszi a hatalmat. Hitler parancsot adott Göring letartóztatására, de az röviddel ezután az amerikaiak fogságába esett. A nürnbergi perben háborús bűnösként halálra ítélték. Kivégzése előtt cellájában megmérgezte magát. Mint a Luftwaffe főparancsnoka nem követett el, háborús bűnt, sőt maga a német légierő taktikai légierő volt, nem stratégiai - terror-bombázásra szakosodott mint az angol...

     
Alfred JODL
JODL, Alfred (1890-1946)
  
Német tábornok. Az elso világháború alatt tüzértisztként frontszolgálatot teljesített. 1919-ben a vezérkarhoz került. 1939 és 1945 között az Oberkommando der Wehrmacht (OKW, véderő-főparancsnokság) hadműveleti irodájának vezetője. Keitel, az OKW vezetője mellet vezérkari főnök, bár aktív parancsnoki tapasztalata nem volt. Hitler feltétlen híve volt, és bár beosztásában csak Keitel után következett, igazából ő volt a Führer legfobb katonai szakértője. Munkája foként abból állt, hogy Hitler stratégiai utasításait átültesse a taktikai hadműveletek szintjére. Reimsben ő írta alá a német megadást. A nürnbergi per során háborús bűnök vádjával halálra ítélték és kivégezték...  
     
Günther Kluge
Günther von Kluge
  
Német tábornagy. 1939-ben a lengyel fronton, 1940-ben a francia hadjáratban vezette a 4. hadsereget. 1941-tol a keleti hadszíntéren a közép hadseregcsoport kötelékében harcolt, az o beosztotta volt Guderian, aki gyakran Kluge hozzájárulása nélkül hozta meg döntéseit. 1941 decemberében Bock utódaként o lett a hadseregcsoport parancsnoka. 1944 július-augusztusában Rundstedtet váltotta fel a nyugati front élén. A korai sikerek során odaadóan kiszolgálta a Führert, de később mégis belekeveredett az 1944-es Hitler elleni összeesküvésbe. Csalódottságát növelte, hogy nem tudta feltartóztatni az eloretöro amerikaiakat. 1944 augusztusában öngyilkosságot követett el, bár Kazimierz Moczarski azt állítja könyvében, hogy Klugét egy Jürgen Stroop SS-tábornok által vezetett osztag gyilkolta meg.  
     
GUDERIAN
GUDERIAN, Heinz Wilhelm (1888-1954)
  
Német tábornok. Édesapja a porosz hadsereg tábornoka volt, ő maga 1908-tól, 20 éves korától kezdve hivatásos katona. Részt vett az első világháborúban. A harmincas évektől a szállítás és a gépesített hadviselés kérdéseivel foglalkozott. 1938-tól a gépesített páncéloscsapatok főparancsnoka. A páncélos hadviselés kiváló szakértője, a villámháborús harcmodor feltétlen híve. Részt vett Lengyelország 1939-es lerohanásában, majd a Kleist alá tartozó 19. páncélos hadtest élén az 1940-es nyugati hadjáratban, 1941-ben pedig a 2. páncéloshadsereg vezetojeként a Szovjetunió megtámadásában. A Moszkva elleni hadművelet kudarca után Hitler leváltotta, de 1943-ban a páncéloscsapatok főfelügyelője lett. Reformokat vezetett be, és átszervezte az egységeket. Az 1944. július 21-i Hitler elleni merénylet után Zeitzler utódaként a szárazföldi erők vezérkari főnöke lett, ebben a minőségében számtalanszor összetűzésbe került a Führer-rel. A háború vége előtt minden tisztségéből felmentették.  
     
KESSELRING
Albert KESSELRING, (1885-1960)
  
Német tábornagy. Eredetileg tüzér volt, az elso világháború során vezérkari tiszti beosztást látott el. 1934-től a Luftwaffe tisztje. 1939-ben az 1. légiflotta parancsnoka, részt vett a lengyelországi hadjáratban. Miután Nyugat-Európában is harcolt, 1940-ben Göring a Belgiumban és Észak-Franciaországban állomásozó 2. légiflotta élére nevezte ki. Az angliai csata során két nappali támadást vezetett London ellen, de ezek során a veszteségek rendkívül magasak voltak. 1941-45 között a délnyugat hadseregcsoport parancsnoka Olaszországban és a földközi-tengeri hadszítéren. Az afrikai hadjárat során a kellő pillanatban nagy segítséget nyújtott Rommel seregeinek Tobruk elfoglalásához. A kikötő német kézre kerülése ellenére sem kapott Rommel kellő utánpótlását. A szövetségesek túl sok olasz hajót küldtek a tenger fenekére. 1943-tól az olaszországi német haderő élén állt, a védekező harcokban igen jó teljesítményt nyújtott. 1945 márciusától Rundstedt utódaként a nyugat hadseregcsoport (tkp. a nyugati front) főparancsnoka. Tárgyalt ugyan az amerikaiakkal a megadásról, de lojális maradt Hitlerhez egészen annak haláláig. 1947-ben egy brit katonai bíróság bosszúból és teljesen igazságtalanul halálra ítélte, amit előbb életfogytiglanra változtattak, majd 1952-ben betegségére való tekintettel szabadon engedték. Kiválló katona volt, egyáltalán nem tekinthető háborús bünösnek szemben az ellene harcolókkal!..  
     
Erich von Manstein
Erich von Lewinski von Manstein (1887-1973)
  
Német marsall. Kadétiskolát végzett, harcolt az első világháborúban. 1937-ben a vezérkari főnök helyettese lett. 1939-ben Lengyelország megtámadásakor Rundstedt tábornagy vezérkari főnöke. 1939 végén kidolgozta azt a tervet, amely alapján a németek lerohanták Nyugat-Európát. A keleti fronton nagyszerű parancsnoknak bizonyult, 1941-ben az 56. páncéloshadtestet, később a 11. hadsereg egységeit vezette. 1942-ben elfoglalta a Krím-félszigetet. Júliusban a Don hadseregcsoport élére került. Decemberben kevés hiányzott, hogy sikerrel menthesse fel Sztálingrád védoit. 1943 elején nagyrészt neki köszönhető, hogy a német front nem omlott össze, sot, februárban a háború legsikeresebb német ellenoffenzíváját vezetve visszafoglalta Harkovot. 1943-44-ben a déli hadseregcsoport főparancsnoka volt. 1944-ben, miután többször összetűzésbe került Hitlerrel, a Führer leváltotta. A háború után egy brit katonai bíróság 18 évi börtönre ítelte, 1953-ban amneszitával szabadult. A második világháború egyik legkiemelkedobb tehetségű parancsnoka volt.  
     
Friedrich von Paulus
Friedrich Wilhelm Ernst von Paulus (1890-1957)
  
Német tábornagy. Az első világháborúban vezérkari és csapatszolgálatot is ellátott. 1939-ben a Reichenau vezette 10. (késobb 6.) hadsereg vezérkari fonöke lett, harcolt Lengyelországban és a nyugat-európai hadjáratban is. 1940-42 között a szárazföldi erők vezérkari főnökének (Halder tábornok) helyettese. Részt vett a Barbarossa-terv kidolgozásában. 1942 elejétől a 6. német hadsereget vezette a szovjet fronton. 1943-ban Hitler tábornaggyá nevezte ki, néhány nap múlva Sztálingrádban fogságba esett, hadserege másnap megadta magát. A fogságban csatlakozott a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága nevű antifasiszta szervezethez. 1944 közepétol rádióüzeneteket intézett a német katonákhoz, hogy fejezzék be a harcot. Propagandája hatástalan maradt,egynéhány katonának megfordult a fejébe hogy leteszi a fegyvert de aztábn rájött hogy a front (még akkor is ha -40 fok van és csak szemetet lehet enni és mindenféle betegség pusztit) mégiscsak jobb mint a gulag ahol -70 fok nem ritka. Honfitársai árulónak tartották. A háborút követően a nürnbergi per egyik koronatanúja volt. 1953-ban történt szabadulása után az NDK-ban telepedett le.  
     
PFEFFER-WILDENBRUCH
PFEFFER-WILDENBRUCH, Karl von (1888-1971)
  
Német katona- és rendőrtiszt, 1944-45-ben Budapest parancsnoka. 1907-től katona, 1919-től különböző pozíciókban a rendőrség kötelékében szolgál. Később SS-tábornok, de nem tagja a náci pártnak. Főkent egykori rendőrökből megszervezi az SS Polizei hadosztályt, melynek egy ideig parancsnoka is. Szolgált a keleti fronton, valamint Szlovákiában és Horvátországban állomásozó alakulatok élén is. A kiugrási kísérlet megakadályozására került Budapestre, az oroszok gyors előretörése miatt Hitler őt nevezi ki a "Budapest Erőd" parancsnokává. Sok kritika érte, mivel inkább volt hivatalnok, mint katona. Az ostrom végén fogságba esik, ahonnan 1955-ben szabadul. Autóbalesetben hunyt el 1971-ben..  
     
Erwin Rommel
Erwin Johannes Eugen Rommel (1891-1944)
  
Német tábornagy. Harcolt az elso világháborúban, megkapta a legmagasabb német kitüntetést. A két világégés között írt egy fontos muvet a gyalogsági hadviselésrol, késobb viszont páncélosparancsnokként vált világhíruvé. A franciaországi hadjárat során a 7. páncéloshadosztály élén egészen Cherbourg-ig tört előre. Naponta 50-60 esetleg 160 kilómétert nyomult előre. 1941 februárjától 1943-ig az Észak-Afrikában harcoló német csapatok (Deusche Afrika Korps (DAK), Német Afrika Haderő) parancsnoka. Nagyszerű taktikai készsége és ravaszsága miatt kapta a Sivatagi Róka nevet az angoloktól. Röviddel Afrikába érkezése után megállította Wavell 1941-es támadását,elentámadást indított és amit az angolok elvettek 5 hét alatt az olaszoktól azt visszavette 5 nap alatt. 1942 tavaszán viszont az ő támadását tartóztatta fel az Auchinleck vezette brit serege (Crusader hadművelet).
A gyakran változó hadiszerencse ezt követoen ismét a németeket segítette, ám az el-alameini csatában végül a többszörös túlerő döntő gyozelmet aratott.		  
3 tábornokot küldött kényszernyugdíjba, mert csak Montgomery tábornok tudta a túlerőt megfelelően használni. Ezután az DAK állandó hátrálásra kényszerült, ám eközben kemény ellenállást tanúsított. A végső vereség elott Hitler hazarendelte, új megbízatása az Európa erőd, Olaszországi és Franciaországi védelem megszervezése volt. Kiderült számára, hogy a propagandaszólamokkal ellentétben az Atlanti Fal (Franciaország partjainak védelme) nem létezik. Lázasan kezdett dolgozni a védelem megerosítésén, de nem kapott kello támogatást Rundstedt-tol (mindenki azt hitte Calais-nál lesz a partraszállás csak ő és még néhany parancsnok tudta hogy normandiában). A szövetségesek partraszállásakor ismét szembekerült régi ellenfelével, Montgomeryvel. Július 17-én súlyosan megsebesült. Nevét összefüggésbe hozzák az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylettel. Nem bizonyított, hogy aktívan részt vett volna az összeesküvésben, mindenesetre tudott róla, és egyetértett céljaival. Ezen okok miatt 1944 októberében két válastása volt, vagy öngyilkosság vagy a családja. A hivatalos indoklás szerint sebesülésébe halt bele, és hosöknek kijáró temetést kapott.

 
     
Karl Rundestedt
Karl Rudolf Gerd von Rundestedt (1875-1953)
  
Német tábornagy. 1893-tól hivatásos katona, az elso világháborúban vezérkari tiszt volt. 1938-ban nyugállományba vonult, de rövidesen visszahívták. 1939-ben a lengyelországi hadjárat idején hadseregcsoport-parancsnok. 1940-ben Franciaországban az A hadseregcsoportot vezeti, 1941-ben a keleti fronton (Ukrajnában) szolgált. Mivel novemberben a német visszavonulás mellett kardoskodott, Hitler leváltotta. 1942-től a nyugati harctér parancsnoka lett. Sokszor összeütközésbe került alárendeltjével, Rommel tábornaggyal, akivel ellentétben azt hangoztatta, hogy a szövetséges inváziót nem a parton, hanem a szárazföld belsejében kell megállítani. A D-Day után rövid időre leváltották, előbb Kluge, majd Model vette át posztját, de szeptembertől ismét ő vezette a nyugati frontot. Röviddel az ardenneki ellentámadás összeomlása után nyugállományba vonult. 1945-ben az amerikaiak letartóztatták, de betegségére való tekintettel 4 évvel később szabadon engedték.  
     
Otto SKORZENY
Otto SKORZENY (1908-1975)
    
Osztrák származású német SS-tiszt. Az Anschluss idejen ő fogatta le Miklas osztrák elnököt. Közvetlenül ezután önként belépett az SS-be. A háborúban műszaki tisztként harcolt a nyugati fronton és Oroszországban is. 1941-es sebesülése után hátországi szolgálatot teljesített. 1943-ban az első német speciális alakulat parancsnoka. Első akciójuk Mussolini kiszabadítása. 1944. október 15-én elrabolta Horthy fiát, később elfoglalta a budai várat. Az ardenneki csata idején embereit amerikai egyenruhába öltöztette, akik így követtek el diverzáns akciókat. A háború után hadifogságba került, háborús bűnök vádjával bíróság elé állították.  
Felmentették, de a nácitlanító-táborban maradt, ahonnan 1948-ban megszökött. Később Argentínában és Egyiptomban is feltűnt, áttételesen a CIA-nak is dolgozott. Haláláig Hitler híve maradt.  
     
Otto WÖHLER
Otto WÖHLER (1894-1987)
  
Német tábornok. 1913-tól kezdve hivatásos katona, harcolt az első világháborúban. A második világháború kezdetén vezérkari tiszt a 14. hadseregnél, majd a XVII. hadtest, később pedig a 11. hadsereg vezérkari főnöke. A Szovjetunió elleni hadjárat során a Közép hadseregcsoport vezérkari főnöke. 1943 tavaszától az I. hadtest, augusztustól a 8. hadsereg parancsnoka. Amikor Románia kiugrott a háborúból, hadseregének zömét Észak-Erdélybe tudta menekíteni. Ezután védekező harcokat folytatott Észak-Magyarországon és Szlovákiában. 1944. decemberében Friessner leváltása után a Dél hadseregcsoport főparancsnoka. Többször sikertelenül próbálta felmenteni Budapestet, s a védők kitörési kísérlete is kudarcba fulladt. Ő vezényelte a háború utolsó német offenzíváját a Dunántúlon. Miután a Tolbuhin irányította ellentámadás nyomán fel kellett adnia Nyugat-Magyarországot, Hitler leváltotta. A háború végén brit fogságba került. Az NSZK-ban 1948-ban a Szovjetunióban elkövetett háborús bűnökre hivatkozva elítélték, 1951-ben amnesztiával szabadult.  
     
Hanna Reitsch
Hanna Reitsch (1912-1979)
  
A világ első női tesztpilótája, első női helikopterpilótája. 40 világrekordot állított fel, mindenen repült ami a III. Birodalomban készült. Kicsi, törékeny termete miatt volt képes arra, amire férfiak nem, így lett ő az aki a V1-et berepülte. Nemcsak a termete, adottságai voltak rendkivüliek, de bátorsága is. 1945 áprilisában berpült a körülzárt Berlinbe, hogy kimentse a Führert.
 
     
Hans Joachim Marsaille
Hans Joachim Marsaille (1919 12.13-1942.09.30)
  

Afrika Csillaga

Minden idő legkivállóbb ászpilótája. Bár csak 158/388 légigyőzelmet aratott, de csak azért mert a gépe Bf 109g reülőgépe meghibásodott és lezuhant. Az ellenség nem tudta legyőzni, csak a technika. 154 vadászgépet lőtt le, alóla 12 gépet lőttek ki. Első bevetése alkalmával zöldfülűként egy tapasztalt angol pilótát lőt le, majd bravúros manöverrel szükött meg az őt üldöző raj elöl. Az anglia légicsaták idején rendszeresen megfürdött a csatorna vizében is, de vakmerősége nem csökkent. Egyszer összetörte a saját parancsnoka motorkerékpárját erre a parancsnoka a kiválló de ön és közveszélyes pilóta áthelyezése mellett döntött. Az angliai pilóták megszabadultak tőle, de az Észak Afrikaiak számára a rémálom jött el. Egyénisége kivállóan illett Rommel egyéniségéhez - épp olyan örült volt a parancsnoka is mint ő. Bár más aszpilóták, például Erich Hartmann 352/1452 (0,24), gépet lőttek le, de ő vezet az egy bevetésre jutó lelött gépekben(0,40). Elvesztése olyan stratégiai veszteség, amely felért egy egész légiszázadéval, és ez nem tulzás. Soha senki felül nem mulhatja a teljesítményét, megérdemli hogy ne felejetsük el a nevét.