Amerikai vadászgépek
Szárazföldi vadászok
P 36
A P-36-os érdekessége, hogy a Curtiss gyár mérnökei saját elhatározásból (tehát nem megrendelésre) kezdték el tervezni. Ez volt az USA első korszerű egyfedeles vadászgépe. A prototípus 1935-ben repült eloször, majd erősebb motorral szerelt változata hadrendbe is került. Sokat szállítottak exportra, és külföldön is gyártották. Kiválóan helytállt a háború első szakaszában: a francia pilóták a Luftwaffe ellen is szépszámú gyozelmet könyvelhettek el vele.
A RAF által átvett példányok főképpen a burmai hadszíntéren repültek. A háború második szakaszában fokozatosan felváltották a P-40-es család képviselői, melyek ezen típus továbbfejlesztéseként jöttek létre.
Legénység: 1 fő Motor: 1 db Pratt & Whitney R-1830-17, 1217 LE Sebesség: 500 km/h (3050 m-en)
Súly: 2096 kg (üresen) ; 2726 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10270 m Hatótávolság: 1320 km
Fesztávolság: 11,37 m Hossz: 8,69 m Magasság: 2,82 m
Fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es és 3 db 7,62 mm-es géppuska
P 38
A Lockheed cég első katonai repülőgépe, mely rengeteg újítást tartalmazott. 1937-ben kezdték el tervezni, és 1939-ben készült el a prototípusa. Az első néhány kísérlet kudarccal végződött, de mivel a gép nagyon nagy hatótávolságúnak bizonyult, 1941-ben mégis megkezdődhetett a gyártása. Ez a lépés az elért eredmények alapján kockázatos volt, de sikeresnek bizonyult. Bár a Lightninget gyártották a legkisebb számban a világháború alatt (kevesebb mint 10 ezer készült belőle, ebből is kb. ezer volt a fotofelderítő-változat), mégis mindegyik hadszíntéren megfordult, és a Csendes-óceánon több japán gépet semmisített meg, mint bármelyik másik típus.
P38 hangja
Legénység: 1 fő Motor: 2 db Allison V-1710, 1425 LE Sebesség: 663 km/h (7620 m-en)
Súly: 5800 kg (üresen); 9800 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 13.410 m Hatótávolság: 4180 km (póttankokkal)
Fesztávolság: 15,85 m Hossz: 11,53 m Magasság: 2,99 m
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es Hispano M2 (C) gépágyú, 4 db 12,7 mm-es Colt-Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 230 kg-os, 460 kg-os vagy 725 kg-os bomba, vagy 10 db 12,7 mm-es rakéta
P 39
Prototípusa 1939-ben készült el. Ez volt az első vadászgép, amelyet orrfutóval szereltek fel. Szintén érdekes megoldás volt, hogy a motort a pilótafülke alatt és mögött helyezték el, hogy megnövelhessék a gép mozgékonyságát. Az első rendelést a RAF adta fel, 1941-ben le is szállították a gépeket, de az angol pilóták tetszését nem igazán nyerte el a modell.
Az amerikaiak viszont kiképzésre, illetve a földközi-tengeri és a távol-keleti hadszíntéren "élesben" is nagy mennyiségben használták. A legyártott 9,5 ezer darabból hihetetlen, de többet majd' 5 ezret a Szovjetunió kapott.
Legénység: 1 fő Motor: Allison V-1710-63, 12 hengeres; 1325 LE Sebesség: 615 km/h (3350 m-en)
Súly: 2550 kg (üresen); 3545 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.670 m Hatótávolság: 2360 km (ledobható póttankkal)
Fesztávolság: 10,37 m Hossz: 9,20 m Magasság: 3,63 m
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es gépágyú, 2 db 12,7 mm-es Browning géppuska v. 4 db 7,62 mm-es géppuska v. 1 db max. 226 kg-os bomba
P 40
A P-40-esek alapját a P-36 Hawk/Mohawk repülőgép képezte, az ebből a modellbol átalakított gép 1938 októberében repült eloször. A Warhawk néven is ismert családnak különbözo motor- és sárkányváltozatai voltak, kb. 14 ezer darabot gyártottak belőle. Legnagyobb számban a P-40N változat került ki a frontokra. Összességében elmondható, hogy nem volt a legjobb technikai mutatókkal rendelkező típus, de a robosztus, megbízható repülőgép hasznos szolgálatot tett.
P40 hangja
Mint alacsony magasságban támadó vadász, ill. földi célpontok ellen küzdő csatarepülőgépet alkalmazták. Az amerikaiak mellett szinte minden szövetséges hatalom alkalmazta, a RAF-nál Tomahawk ill. Kittyhawk néven volt ismert. A Szovjetunióban is nagy számban állt hadrendben.
Legénység: 1 fő
Motor: 1 db Allison V-1710-99, 1389 LE Sebesség: 560 km/h (4940 m-en)
Súly: 2815 kg (üresen); 3780 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.270 m Hatótávolság: 1200 km
Fesztávolság: 11,40 m Hossz: 10,16 m Magasság: 3,76 m
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 227 kg bomba
P 47
  • Az Egyesült Államok az európai hadszíntér eseményeit figyelemmel kísérve már hadbalépése előtt megkezdte egy korszerű vadászgép kifejlesztését. A P-47-esek gyártása 1942 elején kezdődött, 1943-ban álltak hadrendbe. A Thunderboltok nagy és nehéz, felemetes fegyverzettel ellátott gépek lettek.

  • Eredetileg a csendes-óceáni hadszíntérre szánták a típust, de Európában is bevetették, mivel nagy hatótávolsága miatt hosszasan tudta kísérni a B-17-es és a B-24-es bombázókat.
  • A későbbi típusváltozatok egyre korszerűbbek és hatékonyabbak lettek, még a sugárhajtású Me-262-esekkel is sikerrel szálltak szembe.Egyes országokban a Thunderboltok egészen az 50-es évekig hadrendben maradtak
Legénység: 1 fő Motor: Pratt & Whitney R-2800-59 Double Wasp,2535 LE Sebesség: 686 km/h (9150 m-en)
Súly: 4860 kg (üresen); 7950 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 13.400 m Hatótávolság: 944 km
Fesztávolság: 12,42 m Hossz: 11,01 m Magasság: 4,32 m
Fegyverzet: 6 v. 8 db 12,7 mm-es Browning géppuska; max. 1175 kg bomba v. rakéta
P 51
Az amerikai cég egy 1940-es angol rendelésre kezdett dolgozni és 117 napos rekordidő alatt hozta ki a legendás gép prototípusát. 1942-re aztán kialakult az európai hadszíntéren közismert ezüstszínu, buborék fülketetőju gép teljes "image"-e. A Mustang legfontosabb feladata az volt, hogy a 8. Légiflotta kötelékében a mélyen fekvő németországi célpontok fölé kísérje az amerikai B-17-es és B-24-es bombázókat és az út folyamán azokat oltalmazza.

A Mustang hangja
Erre a korábban elképzelhetetlen funkcióra a Mustang-ot különösen nagy harci hatótávolsága, és az összes német vadászt meghaladó motorteljesítménye predesztinálta. A II. világháború után a gép 55 országban futott be karriert, kéttörzsű változata (Twin Mustang) a koreai háborúban is harcolt. Az Old Timer repülőbemutatók nagy sztárja ma is Amerika-szerte, sőt 1968 és 75 között gyűjtők és más magánszemélyek számára újragyártották. A háborús időszak össztermelése 15.586 db volt.
Legénység: 1 fő Motor: Rolls-Royce Packard-Merlin V-1650, 1695 LE Sebesség: 698 km/h (7640 m-en)
Súly: 3450 kg (üresen); 5260 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 12.770 m Hatótávolság: 3855 km (póttankokkal)
Fesztávolság: 11,28 m Hossz: 9,82 m Magasság: 4,16 m
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 226 kg-os vagy 2 db 454 kg-os bomba, vagy 6 db 12,7 mm-es rakéta
P 61
A P-61-es "Fekete özvegy" volt az első olyan amerikai repülogép, amelyet eredetileg is éjszakai vadásznak terveztek. Prototípusa 1942 májusában repült először. Készült fotofelderíto változatban is. Kezdetben a csendes-óceán térségében alkalmazták, de az év végére Európa légterében is megjelent. Amikor 1944-ben a frontra került a már kiharcolt légifölény miatt nem sok feladata maradt.Ennek ellenére mégis sok légigyozelmet aratott.
Legénység: 3 fő Motor: 2 db Pratt & Whitney R-2800-65 Twin Wasp, 2250 LE Sebesség: 589 km/h (6100 m-en)
Súly: 10.673 kg (üresen); 16.420 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.090 m Hatótávolság: 4828 km
Fesztávolság: 20,14 m Hossz: 15,11 m Magasság: 4,47 m
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es gépágyú, 4 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 4 db 726 kg-os bomba
Tengeri vadászok
Igazából, az anyahalyókon szolgáló gépeket nem lehet elkülöniteni vadász és bombázó tipusokra(leszámítva az átalakitott B 25-et). A Hellcat a legjobban bevált anyahalyó támaszpontu gép majdnem 1 tonna bombát szállított. Botorság is lett volna külön bombázó és vadász gépeket tervezni. A gépeknek egyszerre kellet küzdeniük az ellenséges hadihalyók és a repülőgépek ellen.Miután a gépek ledobják a bombát utánna harcolni is tudnak az ellenséges gépekkel.
Wildcat F4F
A Wildcat első prototípusa még kétfedelu modell volt, de 1936-ban egyszárnyú vadászgéppé alakították át. Az első szállítmányok Angliába kerültek, ahol Martlet néven rendszeresítették, de hamarosan megjelentek az Egyesült Államok légierejénél is. A háború kezdeti szakaszában az USA általánosan használt vadászgépe. Később is szolgálatban maradt, de ekkor már nem igazán számított korszerűnek, mégis légigyőzelmek sora fűzodött a nevéhez, emellett földi és tengeri célok ellen, valamint konvojok kíséretére is alkalmazták. 1943 januárjától a Hellcatok váltották fel.

Legénység: 1 fő Motor: Pratt & Whitney R-1830, 1200 LE Sebesség: 525 km/h (6400 m-en)
Súly: 2612 kg (üresen); 3360 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11300 m Hatótávolság: 1240 km
Fesztávolság: 11,58 m Hossz: 8,79 m Magasság: 3,63 m
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 2 db 45 kg-os bomba

Hellcat F6F

A Wildcat megnövelt méretű és teljesítményű, erősebb motorú változataként jelent meg a Hellcat típus. A csapatokhoz 1943-ban került ki, és szinte azonnal elkezdodött látványos sikersorozata. Európában és a Távol-Keleten is alkalmazták, de leghatásosabban a japánok ellen vetették be a csendes-óceánon. Az amerikaiak légigyőzelmeinek háromnegyedét ez a típus érte el (mármint a tengeren), minimális veszteségek árán. Rengeteg F6F-et gyártottak, a változatok nem sokban tértek el, a késobbi verziók már nemcsak vadászként, hanem vadászbombázóként is sikeresek voltak.
Legénység: 1 fő Motor: 1 db Pratt & Whitney R-2800-10W Double Wasp 2028 LE
Sebesség: 611 km/h (7130 m-en)
Súly: 4273 kg (üresen); 6464 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11185 m Hatótávolság: 1520 km
Fesztávolság: 13,06 m Hossz: 10,24 m Magasság: 3,99 m
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning géppuska, vagy 2 db 20 mm-es gépágyú és 2 db 12,7 mm-es géppuska; 6 rakéta vagy 907 kg bomba
Corsair
Érdekes módon a II. világháború legnagyobb méretű vadászgépe éppen a hellyel mindig is szűkölködő haditengerészet legjobban bevált típusa lett. Bár a prototípus már 1940 nyarára készen állt, a tengerészet mégis csak 1942-ben tudta szolgálatba állítani a jellegzetesen egyszínű, tengerkék gépet.
A nyomasztó japán Zero-fölény miatt már igen sürgető volt. Az alacsony támadásban is kiváló gépet a japánok méltán nevezték el "Süvítő halál"-nak, fő sikereit mégis vadász feladatkörben aratta. A japán kapituláció napjáig több, mint 2000 japán ellenséges gép lelövését igazolták a Corsair-ek. A Hellcat vadászokkal együtt az F4U Corsair a háború végéig biztosította a Csendes-óceán térségében a légifölényt, de utolsó változatai még Koreában is sikerrel szerepeltek. 1952 karácsonyáig összesen 12.681 gép gördült le a gyártósorról és ebből több, mint 10.000 darab a világháborúban is küzdött. (Tehát csak minden ötödik pilóta lőtt le egy japán gépet)
Legénység: 1 fo Motor: Pratt & Whitney R-2800-8W, 2250 LE Sebesség: 668 km/h (6090 m-en)
Súly: 3944 kg (üresen); 5032 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11.280 m Hatótávolság: 2510 km (2 póttankkal)
Fesztávolság: 12,49 m Hossz: 10,17 m Magasság: 4,57 m
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 545 kg-os bomba, vagy 8 db 12,7 mm-es rakéta
Daouglas SBD Dauntless
1939-ben rendelte meg az első sorozatot az amerikai haditengerészet ebből a bombázó és felderítő repülőgépbol. Nem volt igazán kiemelkedő tulajdonsága, sőt, az USA háborúba lépésekor már tulajdonképpen elvaultnak volt mondható, ráadásul kimondottan nehéz volt vezetni. Paradox módon mégis a második világháború egyik leghíresebb típusa.
SBD-k voltak ugyanis azok a zuhanóbombázók, melyek koordinálatlan, minden szabályzatnak és előírásnak ellentmondó támadásukkal néhány perc alatt lángoló roccsá változtatták a japán flotta 3 anyahajóját Midway mellett. Az is tény, hogy az anyahajók védelmét ellátó típusok közül az SBD-k veszteségi mutatója volt a legjobb. Torpedóval szerelt változatát sikerrel használták tengeralattjárók ellen. Gyártását 1944 nyarán fejezték be. A hadsereg a Stuka sikereibol tanulva több zuhanóbombázóval is kísérletezrett, végül az SBD-k mellett döntött. Az A-24 néven rendszeresített modellt végül inkább kiképzésre és felderítésre használták. A szabad francia légierő Délnyugat-Franciaország térségében vetette be.
Legénység: 2 fő Motor: 1 db 9 hengeres Wright R-1820-60 Cyclone, 1200 LE Sebesség: 403 km/h (4210 m-en)
Súly: 2965 kg (üresen); 4318 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7680 m Hatótávolság: 2519 km (max.)
Fesztávolság: 12,66 m Hossz: 10,09 m Magasság: 4,14 m
Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es géppuska, max. 1021 kg bomba
Helldiver
Tervezése 1939-ben kezdődött, prototípusa 1940-ben készült el, de balesetet szenvedett. A későbbiek során a tervet állandóan változtatták, majdnem 900 nagyobb módosítást eszközöltek. Szériagyártása 1942-ben indult meg, első bevetésére a következő évben került sor. A nehezen meginduló gyártás miatt viszonylag kevés készült belőle, de a típust a szakértők hamarosan "a világ legjobb zuhanóbombázója"-ként kezdték el emlegetni.
Főként a haditengerészet alkalmazta, a csendes-óceáni hadszítéren a Dauntlesseket váltották fel vele. Az USAAF (a szárazföldi légierő) is rendelt belőle, ott a SB2C-1 változatot A-25A típusjelzéssel állították hadrendbe, és alacsonytámadásokra használták.

Legénység: 2 fő Motor: Wright R-2600-20 Cyclone; 2200 LE Sebesség: 473 km/h (5100 m-en)
Súly: 4720 kg (üresen); 6380 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 8930 m Hatótávolság: 3080 km
Fesztávolság: 15,18 m Hossz: 11,18 m Magasság: 4,01 m
Fegyverzet: 2 db 20 mm-es gépágyú; 1 db 12,7 mm-es Browning géppuska; max. 454 kg bomba v. torpedó
Avenger
Az Avenger prototípusa 1941-ben repült eloször. Elso harci bevetésére a midwayi csatában került sor. Kiváló torpedóveto repülogépnek bizonyult, foként anyahajókon szolgált. A Grumman gyár (TBD jelzéssel) és a GM (TBF) is gyártotta, sokat adtak át belole a briteknek, akik bombázóként, aknaszóróként is használták, sot, Németországban csatarepüloként is bevetették. Különbözo változatai a háború után is hadrendben maradtak.

Legénység: 3 fő Motor: 1 db Wright R-2600-8 Double Cyclone, 1850 LE Sebesség: 434 km/h (3360 m-en)
Súly: 4580 kg (üresen); 6200 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7005 m Hatótávolság: 3090 km
Fesztávolság: 16,50 m Hossz: 12,20 m Magasság: 5,00 m
Fegyverzet: 3 db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es Browning géppuska, max. 908 kg bomba vagy 1 db torpedó vagy 8 db rakéta