Zrinyi rohamlöveg
 
  1941-es év harctéri tapasztalatai, elsősorban a félelemetes orosz páncélos fölény a keleti fronton arra ösztönözte a magyar hadvezetést, hogy egy páncélosok elleni védekezésre alkalmas rohamlöveget állítsanak hadrendbe. A rohamlövegek elsősorban rohamozó páncélosok megállítására alakalmasak, támadó hadmüveleteknél pedig a páncélosok tüzerejének növelésére.  
 
Zrinyi II rohamlöveg
hosszúság: 5,55 m
szélesség: 2,89 m
magasság: 1,90 m
súly: 21,6 t
legénység: 4 fő
fegyverzet: 1 db 105 mm-es 40/43M tarack
motor: Weiss Manfréd V-8H 8 hengeres; 260 LE
sebesség: 43 km/h (úton) hatótávolság: 220 km
páncélzat: 13-75 mm

Ahogy a német páncélvadászoknál is, úgy a Zrinyi rohamlövegnél is a megfelelő magyar páncélos - a Turán alvázát használták a konstrukcióhoz. A Zrinyi esetén az alvázat 44 cm-rel ki kellett szélesíteni. A Zrinyi I-ből csak a prototípus készült el. A Zrinyi II-t eredetileg két fajta ágyúval tervezték de a 75-mm-es ágyú elégtelennek bizonyult az 105 mm-es ágyúval felszerelt Zrinyi II, melynek prototipusa 42-ben készült el, fordulékony nagy menetstabilítású - korszerű alacsony felépítésű harcjármű lett.
 
 
 
  Hadrendbe sajnos csak 1943-ban állt, sajnálhatjuk, hogy nem korábban. A magyar hadvezetés a két magyar hadsereg közül a gyengébben felszerelt kevéssé gépesített II. magyar hadsereget küldte ki a frontra a gyorshadtest után. A don kanyarbeli tragédiát is éppen az okozta, hogy nem volt mivel gyorsan visszavonulni az oroszok elöl a magyar katonáknak.  
 
 
  A Zrinyi II rohamlövegek az I. magyar hadserek kötelékében Galíciában, majd a debreceni és székesfehérvári ütközetekben is derekasan harcoltak - de minden hősiesség hiábavaló az irdatlan túlerő ellen. Igaz, minden lövésük, minden találatuk egy szeg volt a kommunizmus koporsóján.