A Német gyalogsági fegyverek
 
 
A Pisztoly
 
  A második világháború egyik legendás fegyvere a Walther P38-ak pisztoly, mely esztétikailag is szép fegyver. Messze nem a legjobb pisztoly, de ma is népszerű, csakúgy mint a különböző coltok - éppen az esztétikuma miatt.  
 
WALTHER P38 pisztoly
űrméret: 9 mm Parabellum
csőhossz: 124 mm
teljes hossz: 215 mm
tömeg: 0,96 kg
torkolati sebesség: 381 m/s
tár: 8 töltény
A Wehrmacht 1934-ben kifejezte igényét egy, a Parabellum P.08-as (Luger) pisztolynál olcsóbban eloállítható, annál kevesebb alkatrészbol álló fegyver iránt. A Carl Walther által tervezett, végleges formáját 1938-ban elnyero új modell végül 13 márkával lett olcsóbb, és gyártása is sokat egyszerusödött, bár kevésbé volt pontos, mint elodje. 1945-ig több mint 1,2 millió P38-as készült, sot, a háború után az NSZK hadserege újra hadrendbe állította P1 néven. Ez utóbbi alumíniumtokkal készült, súlya kisebb volt (0,78 kg), mint a P38-asé.

 
 
A Géppisztoly
 
 

A második világháborúról szóló filmek egyik legnagyobb hibája, hogy azt a benyomást keltik, hogy a harcoló felek főleg géppisztolyokkal harcoltak egymás ellen. Szó sincs erről, a II. Világháború fő gyalogsági fegyverei a különféle típusú ismétlőpuskák voltak, de éppen a háború tapasztalatai miatt tértek át a hadseregek róluk a géppisztolyokra. A finn-orosz háború során mutatkozott meg, hogy a csekély létszámú finn hadsereg géppisztolyos osztagai milyen hatékonyak tudnak lenni az oroszok túlereje ellen. Természetesen a finnek mesterlövészei is távcsöves puskákat használtak mint mások, melyeknek nagyobb volt a lőtávolsága mint a géppisztolyok. A géppisztolyok teljes seregre való kiterjesztését éppen a puskák nagyobb lőtávolsága és kisebb lőszerszükséglete miatt halogatták a hadviselő felek. Az első világháború idején, még furcsább helyzet alakult ki, mikor a puskák puska funkcióját sem használták rohamozáskor, hanem a szuronyt felszegezve kiürítették a tárat, és lándzsa szerepben alkalmazták.

A géppisztolyokat a pisztolyok továbbfejlesztéséből piszolylőszer felhasználásávak fejlesztették ki. Ez alól az amerikai M16-os géppisztoly - valójában automata puska a kivétel, amely valóban puska, sőt mesterlövészpuskának is alkalmazható.

 
 
MASCHINENPISTOLE 40 (MP 40) géppisztoly
űrméret: 9 mm Parabellum
csőhossz: 248 mm
teljes hossz: 832 mm kihajtott válltámasszal
tömeg: 3,97 kg (üresen)
tűzgyorsaság: 500 lövés / min
torkolati sebesség: 381 m/s
tár: 32 töltény (szekrénytár)
Az MP 38-as továbbfejlesztett változata. Elődjét, csak körülményesen és drágán lehetett eloállítani, ezért úgy kellett azt áttervezni, hogy alkalmas legyen tömeges gyártásra. Az MP 40-es is igényes és precíz fegyver maradt, de olcsóbb és strapabíróbb lett. Alkatrészeit különböző beszállító üzemekben készítették, de a végszerelést is több gyár végezte. 1940 és 1944 között 1 milliónál is több példány került ki az üzemekből. Nyilván minden katona számara nem jutott belőle. Több módosított verziója is készült, maga az alapmodell elofutára lett a háború utáni tömegesen eloállított, hatékony gépkarabélyoknak. Belőle fejlesztették ki az olaszok a saját gépkarabélyukat, amit azután az oroszok koppintottak le, (Kalasnyikov), a Kalsnyikov alapján annak továbbfejlesztése lett a Galil is. Nála egyszerűbb kivitelű, mégis sokkal jobb fegyver volt a magyar 39 M, 43 M géppisztoly. Sokkal egyszerűbb fegyver volt a fő ellensége PPS 1941 M orosz géppisztoly. Sokkal lassúbb, sokkal kevéssé pontos, de több lőszere volt és télen is müködött. Fő gyengesége a fegyvernek, hogy a finom mechanikája müködésképtelenné vált a nagy hidegben. (A magyaré nem!) a filmen a szintén belőle kifejlesztett MP44 gépkarabély látható.
 
 
A Géppuskák
 
  A puska lőszerekre és a puskákra a géppuskák épültek. A XIX. században, 1883..ban találta fel a nagy tűzgyorsaságú és pusztító erejű fegyvert Maxim Hiram amerikában született zsidó mérnök és feltatáló. Első alkalmazására 1892-ben került sor, mikor is szudánban a derviseket Lord Horatio Herbert KITCHENER, legéppuskázta.(Ő volt az, aki Churchill ugy tette ki a hadseregből, mint macskát ...). A Bur háborúkban is, majd az első világháborúban is kiterjedten használta mindegyik hadviselő. Kemál Pasa Galipolinál géppuskatüzzel fogadta a paretraszálló angolokat, Pncho Villa és Emilio Zapata seregei is alkalmazták, nem különben az oroszországi polgárháború során. Kivégzési eszközként is kiválló, ha nagy tömegű embert akarnak egyszerre kivégezni. Kiterjedten alkalmazták erre a célra az oroszok is, angolok is, de előfordult hogy a németek is. Brutális eszköz, egy lövedéke képes lehet több embert is megölni. Fő műszaki problémája csővének túlmelegedése.  
 
MASCHINENGEWEHR 34 géppuska
űrméret: 7,92 mm
csőhossz: 627 mm
teljes hossz: 1200 mm
tömeg: 11,5 kg (fegyverlábbal)
tűzgyorsaság: 800-900 lövés / min
torkolati sebesség: 820 m/s
tár: 50 db (vagy 75 db-os csigatár, vagy 250 db-os heveder)
A Mauser cég által kifejlesztett MG 34-es a második világháború egyik legkorszerűbb géppuskája volt. Alapját a német tervezésű, de a fegyverkezési korlátozások miatt Svájcban gyártott Solothurn MG 30-as képezte. Az MG 34-es volt az elso, nagy tömegben gyártott olyan géppuska, amely golyószóróként - azaz támadófegyverként is és géppuskaként, védekezőfegyverként is használható volt. Az MG 34 a földi célok leküzdésén túl légvédelmi fegyverként is bevált, sot, tankokba és repülogépekbe is beépítették. Az 1936-ban hadrendbe állított MG 34-est 1945-ig gyártották. A léghűtéses cső 250 lövés után a melegedés miatt cserére szorult. Azaz egy heveder kilövése után. Ezért a műveletet a heveder cserével egyszerre lehetett végrehajtani. Golyószóróként használva támadásoknál, nem kell csövet cserélni, mert a puskacső, a többszöri tárcserék alatt le tud hülni. Legnagyobb hátránya, hogy előállítása nagy precizitást és hosszú időt igényelt, ezért nem tudták kellő ütemben gyártani. A precíz konstrukció miatt homokos, sáros, havas környezetben - azaz az orosz fronton - hamar meghibásodhatott.
 
 
MASCHINENGEWEHR 42 géppuska
űrméret: 7,92 mm
csőhossz: 533-565 mm (lángrejtővel )
teljes hossz: 1225 mm
tömeg: 11,5 kg (fegyverlábbal)
tűzgyorsaság: 1200 lövés / min
torkolati sebesség: 820 m/s
tár: 50 db (vagy 75 db-os csigatár, vagy 250 db-os heveder)
A második világháború legjobb géppuskája tartják az MG 42-est. A Mauser cégnél egy olyan fegyvert próbáltak meg kifejleszteni, mely olcsóbban és gyorsabban eloállítható, mint az MG 34-es, és extrém körülmények között is működőképes. A korábbi típusok gyártási tapasztalatait Lengyelországban zsákmányolt műszaki elképzelésekkel ötvözték. A végredmény egy valóban kiváló fegyver lett, mely 1942-ben állt hadrendbe. Az MG 42-es elképeszto tűzgyorsasága miatt a "villámgéppuska" becenevet kapta. Nehéz volt célon tartani, de a katonák szerint ezt messze ellensúlyozta a nagy tűzerő. Azért nehéz célon tartani az ilyen fegyvert mert erősen hátrarúg. A túlmelegedett csövet egy gyakorlott kezelő 5-6 másodperc alatt ki tudta cserélni, mint egy mai gépuska esetén is. Minden pozitívuma ellenére mégsem lett volna sikeres fegyver, ha a műszaki újdonságok nem párosultak volna a gyártás terén alkalmazott ötletes megoldásokkal, melyek közül kiemelendő, hogy alig kellett hozzá különleges anyag. A modell a háború után is hadrendben maradt, sot, miután az NSZK belépett a NATO-ba, átalakították a szabványos NATO-lőszer használatára is.